Ahogy ígértük, fontosnak tartjuk azt, hogy velünk együtt Ti is nyomon tudjátok követni, hogy a kezeléseknek köszönhetően hogyan áll Olivér mozgásfejlődése.

Hétfő este örömmel konstatáltuk, hogy a jótékonysági főzés és az első két jótékonysági koncertet követő napon olyan előrelépés következett, ami valamennyiünket az „égbe repített”.

Este a szokásos vacsora és fürdés előtti mozgolódás közben kitalálta, hogy autózni szeretne. Van egy jópofa és nagyon stabil családi „örökségünk”, egy kis BMW. Erről annyit kell tudni, hogy korábban még az is megfordult a fejünkben, hogy elajándékozzuk, hisz ha ráültettük Olit, akkor hiába toltuk rajta előre vagy hátra, a lábait csak húzta maga után, mint ha rongylábak lennének. Szomorú vagyok, hogy ezt kell írom, de szülőként megélni még szívszorítóbb volt..

A negyedik kezelés után viszont eljutottunk addig, hogy ha ráül, már egyedül is el tud indulni vele (persze komoly kar és csípő munka mellett)! De ami a decemberi este legnagyobb meglepetése volt, az az, hogy az autó első kerekeinél lévő sárhányókban megkapaszkodott, és feltolta magát a kis lábaira. Szinte hinni sem akartunk a szemünknek. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy azokra a kis lábakra újra, a saját maga erejéből egy kis súlyt is terheljen. És megtörtént, pontosan fél évvel azután, hogy megtudtuk a diagnózist..

Azt hiszem, hogy a szeretetnek tényleg óriási ereje van. Talán nem véletlen, hogy ezt az eredményt pont az első jótékonysági hétvége után élhettük meg..